Kalocsa a Solti-síkság déli részén elterülõ Kalocsai Sárköz központja, a Duna-Tisza köze legrégebbi városa. A történeti korok településeinek régészeti emlékei egyaránt megtalál-hatók a városban és a környezõ településeken. A város területén talált legrégebbi leletek az. i. sz. 300 körüli kelta település nyomait idézik. Bács-Kiskun megye nyugati részén, Budapesttõl 120 km-re, délre a Duna közelében fekszik. Megközelíthetõ az 51. sz. közúton, illetve a Bp. Kelebia vasútvonal Kiskõrösön kiágazó szárnyvonalán. A Solti-síkság déli részén elterülõ Kalocsai Sárköz természetes köz-pontja. Egykori járási székhely. Vonzáskörzetébe 19 település tarozik. Területe 53,18 km2, ebbõl 11 km2 belterület. Lakóinak száma 18.110. A város lakásállománya 7.543. A belterületi utak hossza 109 km. A városban vezetékes ivóvíz-, szennyvízcsatorna és földgáz-hálózat mû-ködik. Az ivóvíz-hálózatba 5.282 lakást, a szennyvízcsatorna hálózatba pedig 4992 lakást kapcsoltak be. A vezetékes gázt használó háztartások száma 6.310. (2003-as adatok_uj) A város a Duna menti fûszerpaprika-termesztés, -feldolgozás és -nemesítés központja. A hagyomá-nyos malom- és sütõipar az 1960-as évek elejétõl elektromos világítótestek, építõipari kisgé-pek és villamosipari gépek gyártásával, valamint bútorgyártással, mûanyag- és textilfeldolgo-zással bõvült. Közel 250 éve jelentõs iskolaváros, jelenleg a 2004-ben alapított Tomori Pál Fõiskola négy középfokú oktatási intézmény, négy általános iskola és egy speciális általános iskola, valamint egy alapfokú mûvészeti intézmény mûködik a városban. Kalocsa az ezer éves Kalocsa-Kecskeméti Érsekség székhelye. Kalocsa nagyjából egyidõs a magyar állammal, habár már a honfoglalás idején is la-kott hely volt. Mint a Duna menti területek nagy része, Kalocsa környéke is a fejedelmi nem-zetség szállásterülete lett. Kalocsa az államalapítás elõtt az Árpád nemzetség fontos családi tanácskozó helye volt, mivel Kalocsa környékén volt több Árpád-fi szállásterületének közös határa. Az egyházi központokat Szent István király a királyi birtokok területén alapította meg, így Kalocsa is egyházi központ lett, amely évszázadok folyamán, Esztergom után, a magyar-országi katolikus egyház második számú központja lett. Az államalapítás és Szent István egy-házszervezése hosszú idõre meghatározta a város történetét. A király 1002 körül kalocsai székhellyel alapította meg az ország második, déli térítõ érsekségét, érsekévé a koronát hozó pápai legátust, a pécsváradi apátot, Asztrikot tette. Ebben az idõben épült fel Kalocsa elsõ székesegyháza, amelyet, ugyanezen a helyen további kettõ építése követte 1220 körül és 1380 körül. A székesegyház mellett épült fel a kalocsai érsekek rezidenciája, a földsáncokkal kö-rülvett kalocsai vár a 11. század elején. A tatárjárás után az elpusztult várat kõbõl építették újjá. A 11. század folyamán a déli irányba terjeszkedõ országgal együtt terjeszkedett a kalo-csai egyházmegye is, és a kalocsai érseki központ a megnövekedett egyházmegye északi peri-fériájára került. Az egyházmegye jobb kormányozhatósága érdekében Szent László király az 1080-as években a mai jugoszláviai Vajdaságban lévõ Bácsban megalapította az érsekség második központját. A kalocsai érsekek a középkorban gyakrabban tartózkodtak Bácsban, mint a kalocsai székhelyükön, ezért Kalocsa középkori fejlõdése egyenetlen volt. Jelentõs volt a fejlõdés Gyõri Saul érsek alatt, aki szakított elõdei gyakorlatával, állandó székhelyéül Kalo-csát választotta. Saul érsek újjáépítette a várost, érseksége alatt alakult meg a nyilvános kápta-lani iskola. Mivel elõszeretettel tartózkodott Kalocsán, halála után itt temették el. A fõszékes-egyház 1910-1912 közötti restaurálása idején, az érseki kripta építésekor került elõ érintetlen kõkoporsója. A középkori kalocsai érsek közül többen koronáztak magyar királyokat. Mikó érsek 1162 júliusában II. Lászlót, 1163. január 27-én IV. Istvánt koronázta meg. Sayna (Chama) érsek 1173. január 13-án koronázta királlyá III. Bélát. János érsek 1204. augusztus 26-án a gyermek III. Lászlót 1205. május 29-én II. Andrást koronázta meg. 1301. augusztus 27-én Vencel cseh királyfit Gimesi János kalocsai érsek Székesfehérváron a szent koronával királlyá koronázta, még május elején egy alkalmi koronával koronázta királlyá az esztergomi érsek Károly Róbertet, aki végül is gyõztese lett a királyi címért folyó harcnak. Annak ellenére, hogy külföldi oklevelekben néha civitas névvel illették (Metropolis civitas Colociensium), Kalocsának nem volt városi rangja. A város földesura a mindenkori érsek volt. Mezõvárosi (oppidum) kiváltságokat, amelyek biztosították a kalocsaiak számára a szabad költözködését, a vásártartást és a korlátozott önkormányzatot, 1405-ben kapott Zsig-mond királytól Kalocsa, Ezeket a kiváltságokat 1409-ben megerõsítette a király. Az egyenet-len középkori fejlõdés mellett mûködött a városban káptalani iskola, teológiai líceum, a 12. század folyamán országos hírû templomépítõ-kõfaragó mûhely. Mûködött a városi önkor-mányzat, és az 1330-as évektõl orvos is volt Kalocsán. A kalocsai káptalan az 1260-as, 1270-es évek körül kezdte hiteles helyi mûködését. (1271-bõl származik a legkorábbi oklevél, amit a kalocsai káptalan állított ki.) A középkori kalocsai érsekek, egyházi funkcióik mellett, sok-szor országos közjogi méltóságot is viseltek, leggyakrabban a királyi kancellári tisztséget. A kalocsai érsek több alkalommal koronázott magyar királyt. A kalocsai érsekek sorában több jelentõs hadvezér is volt, mint Csák Ugrin, aki a muhi csatában esett el 1241-ben, vagy Tomori Pál, a magyar sereg fõvezére, aki 1526-ban serege nagy részével holtan maradt a mohácsi csatamezõn. A középkori Kalocsa nagyjából a mai Belváros területén feküdt. A mai érseki kastély helyén állt érseki vártól a mai Malatin, illetve Obermayer térig terjedt. Nyugaton a Vajas, Ke-leten a mai Petõfi Sándor utca nyomvonalát követõ Kígyós vízfolyás határolta. A város északi részén, körülbelül a mai Belvárosi Általános Iskola vonaláig egyházi épületek voltak, a vár, a fõszékesegyház, a városi plébániatemplom, körülötte a temetõvel és egyéb egyházi célokat szolgáló épületek. A város déli részén volt a polgárváros. Kalocsa életében nagy törést jelentett a török megszállás. Elõször 1529-ben foglalták el a várost, de akkor még távoztak. Utána többször cserélt gazdát Kalocsa. Hol a Habsburg-párti csapatok, hol a János király oldalán harcolók tartották megszállva, ami jelentõs pusztítá-sokkal is járt. A törökök 1543-ban foglalták el végleg. A török megszállás elõl az egyházi intézményekkel együtt a lakosság egy része a Felvidékre, másik része a környezõ mocsarakba menekült, de maradtak a városban is. A mûvelõdés és írásbeliség egyházi intézményeinek távozása után Kalocsa faluként folytatta eseménytelen életét, annak ellenére, hogy a török adóösszeírások városként tartották nyilván. A közeli Fajsz és Foktõ lakossága a hódoltság alatt kétszer-háromszor nagyobb volt Kalocsáénál. A megfogyatkozott lakosság mellé a törö-kökkel jött délszlávok települtek Kalocsára. A korabeli török adóösszeírások szerint a város lakossága 500-600 fõ körül mozgott, de csökkenõ tendenciával. Míg 1548-ban 715 fõ lakott Kalocsán, az 1570-es, 1580-as években már csak 350 körül volt a lakosok száma, majd ismét emelkedni kezdett. A 16. század végén kitört „hosszú háború” végzetes csapást mért Kalocsá-ra. Portyázó hajdú csapatok 1602-ben felégették a várost, a török megszállás alatt lassan pusz-tuló épületek romlása véglegessé vált. Evlia Cselebi, neves török utazó második magyaror-szági körútján, 1665-ben járt Kalocsán és a következõket írta a városról: „Kalocsa palánka. Lajos király építkezése a vár, a melyet Szulejmán hódított meg. Vára a Duna folyótól egy órá-nyira van. Ha a Duna kiárad, olyankor a vár sziget gyanánt középen marad. Környéke mo-csaras hely. Kikötõjével szemközt, a Duna folyó túlsó partján, a budai úton Paks vára van. Vára tulajdonképp a szegedi szandzsák területén van és az egri várkatonaság jövedelme az adója; hét jük akcse jövedelmû eminség. Kétszeres tömésfalakkal körülvett palánka. Belül új, erõs építésû, négyszögû csinos vára van, mely igazán erõs. Délkeletre nézõ egyetlen kapuja van, mely elõtt a fahíd csigákkal felhúzható. Az õrök minden éjjel fel is vonják e hidat. E híd alatt mély víz van. A kapu híja elõtt egy dsámi, három bolt s egy kis fogadó van. A városban egy elpusztult templom van, a melyben gyönyörû színes festmények vannak. Mivel e város lakói szegények, azért a hatvan katonától nem is fogadtunk el semmit. Húsz katonát társul vevén, délkeleti irányban 1 óráig mentünk s virágzó magyar falukon áthaladva Baja várához érkeztünk.” A török hódoltság nyomán megszûnt katolikus hitéletet az 1630-as években hor-vátországi ferencesek kezdték újjászervezni. Monostoruk a mai Szent István Ház (Szent Ist-ván király út 6.) helyén állt. A török hódoltság utolsó harmadában, kihasználva a török gyen-gülõ erejét, Kalocsára és környékére a nemesi vármegye és az érseki földesúri hatalom egyre jobban beszivárgott, elsõsorban adószedési okokból. Az 1569-es pozsonyi országgyûlés, az addig Fejér megyéhez tartozó Solti széket Pest megyéhez csatolta, ami megkönnyítette a vár-megye térnyerését. Az 1602-es hajdútámadás után megmaradt, kijavított épületeket és a várat az 1686. október 13-án kivonuló törökök pusztították el. A török alól felszabadult Kalocsára lassan tért vissza az élet. A város lakói a török elõl menekült, vagy a törökökkel együtt Kalocsára jött bunyevác telepesek, a környezõ falvakból betelepült magyarok, az Észak-Magyarországra menekült kalocsaiak visszatért leszármazottai és a török megszállás alatt Kalocsán maradottak leszármazottai voltak. Késõbb Baranyából és Somogyból is települtek magyarok Kalocsára. Elõször a török elõl elmenekültek leszármazot-tai tértek vissza Kalocsára, majd Dunántúlról, fõként Somogyból betelepült magyarok növel-ték a város lakosságát. A törökkel jött délszlávok leszármazottainak egy része Kalocsán ma-radt. A 17. század végén Kalocsa a török ellen vonuló császári csapatok felvonulási területe volt. A városra és környékére rendszeresen hadiadót vetettek ki, melyet pénzben és termé-szetben (beszállásolás, elõfogatok, élelem és takarmány biztosítása, stb.) kellett fizetni. Szé-chényi Pál érsek több ízben kezdeményezte a kirótt hadiadó mérséklését. A század végén megalakult a városi önkormányzat is. 1700 körül a város lakossága 5-600 fõ között mozgott. 1701-ben megkezdte mûködését a városi plébánia és a plébániai iskola. Kalocsán és több kör-nyékbeli községben paprikatermesztéssel kezdtek foglalkozni, elsõsorban az Ormánságból betelepültek. 1729-ben a mai Érsekcsanádon feltûnt a Paprika családnév. A Rákóczi-szabadságharc idején jobbára nyugalom volt a városban és a környékén, ahol 1704 és 1707 között Károlyi Sándor kuruc generális parancsnoksága alá tartozó hajdú csapatok táboroztak. A hajdú csapatok parancsnoka elõször Hellepront János ezredes, majd Cseplész János kapitány volt. 1704 elején I. Lipót király megbízta Széchényi Pál kalocsai érseket, hogy kezdjen tárgyalásokat Rákóczi Ferenccel a békekötésrõl. Széchényi Pál több alkalommal tárgyalt Rákóczi megbízottaival, majd május folyamán Solton Rákóczival több eredménytelen tárgyalást folytatott. 1704 március elején a Dráva-Száva közébõl az Alföldön portyázó rác csapatok felégették Kalocsát. A tûzvészben elpusztult a török idõket túlélõ városi plébániatemplom is. Kisebb harci cselekmények voltak még a közeli Ordasnál, illetve Imsósnál. 1705 tavaszán-kora nyarán. Május folyamán Dunakömlõd és Imsós között (Imsós akkor még a Duna bal partján feküdt) Bottyán János csapatai hajóhidat építettek a Dunán. Az építési munkákat La Maire és Saint-Just francia hadmérnökök vezették. A kömlõdi magasla-ton palánkvárat (Bottyán vár), az imsósi oldalon sáncot építettek a hídfõk védelmére. A csá-szári csapatok megtámadták a kömlõdi hídfõt, majd június 23-án a császári túlerõ miatt a ku-ruc csapatok visszavonultak a Duna bal partjára, az imsósi sáncba, a kömlõdi palánkvárat és a hajóhidat felégették. 1707. március végén - április elején a Duna-Tisza közét császári szolgá-latban dúló szerb határõr-csapatok Kalocsa környékén is garázdálkodtak. A Kalocsán táboro-zó hajdú csapatok Cseplész János vezetésével Kalocsa és Dunapataj környékén megütköztek a szerb martalócokkal. Berthóty István kuruc dandárnok Kecskemétrõl egy kb. 100 fõs csapatot küldött Nagy Péter vezetésével a kalocsai hajdúk megsegítésére. Az érsekség csak az 1710-es évek elején települt vissza Kalocsára, de a helyi egyházi intézményeket (plébánia, iskola) már néhány évvel korábban megszervezték. Csáky Imre érsek (1710-1732) a város földesura jogán egyezséget kötött a várossal a Kalocsa környéki elnéptelenedett puszták bérbeadásáról és az úrbéri szolgáltatásokról. A város bérbe vette az érsekség tulajdonában lévõ, a török idõkben elnéptelenedett falvak határát és más határrésze-ket, amik túlnyomóan Kalocsától keletre feküdtek: Csertõ (Öregcsertõ, Kiscsertõ), Mégy (Alsómégy, Homokmégy), Drágszél, Hillye, Negyven, Kistelek, Kisülés és Halom. Késõbbi bérletek: Csorna, Erek (Alsóerek, Felsõerek), Tény (Kistény, Öregtény), Résztelek, Keserûte-lek, Szarvas, Banyasziget, Gyõrtelek, Kõégetõ és Bóvár. Ezeken a határrészeken és pusztákon alakultak ki késõbb a kalocsai szállások. Az 1713-ban kötött kontraktus gyakorlatilag vissza-állította Kalocsa középkori mezõvárosi kiváltságait. A vásártartási jogot csak késõbb, 1720. március 17-én évente három napot (Mátyás nap: február 24., Nagyboldogasszony napja: au-gusztus 15. és András nap: november 30.) kapta vissza III. Károly királytól, késõbb, 1731. március 27-én még egy további vásári napot (Úrnapja: május 21.) kapott. Az úrbéri viszonyok rendezése nyomán kialakult a 18. századi Kalocsa legjelentõsebb társadalmi rétege, a birtokos jobbágyparasztság. A mezõgazdasági termelés megszokott terményei mellett új termelési ágak jelentek meg. 1740-es évek végérõl származnak a fûszerpaprika-termelés elsõ írásos nyomai. 1747-ben a Bátyán paprikával fizették az érseknek az egyházi tizedet. Az 1748-as bátyai egyházlátogatási jegyzõkönyvben szerepelt, hogy Molnár János jegyzõ és kántortanító természetbeni járandósága fejében paprikaföldet kapott. A kalocsai papnevelde 1748/49-es számadáskönyve paprikavásárlásról tudósít. Az 1760 körüli években Öreghegyen (ma Szõlõ-hegy), Homokgyõrben és Halomban megkezdõdött a szõlõtermesztés is. A parasztság mellett megjelentek az iparosok is. 1737-ben alakult meg az elsõ kalocsai céh, a csizmadiák céhe. 1750 után megszaporodott az olyan kalocsai polgárok száma, akik nem mezõgazdasággal keresték kenyerüket, Gyarapodott a kereskedõk (görög származásúak) és az iparosok (fõként német származásúak) száma. Név szerint ismert kereskedõk: Dragovics Mihály, Domsits Mihály, Görög Zsigmond. Más foglalkozást ûzõk: Steigler József borbély, Konyiczky József gombkötõ, Bernung János halász, Krist Ferenc kalapos, Hornung József kocsmáros és cipész, Gyõry István és Miszura Ferenc szabó, Tumler Mátyás aranymûves, özv. Perlach Orsolya rézöntõ, Flökl Mátyás patikus. A városban mûködõ fazekasok, takácsok és csizmadiák neve ebbõl az idõbõl nem maradt fenn. Az 1769-es összeírás idején 90 iparos élt Kalocsán. Az iparosok mellett állandóan letelepült kereskedõk is jöttek a városba. A szá-zad végére a lakosok száma meghaladta a 7.000 fõt. A 18. század elsõ harmadában megindult a katolikus egyházhoz sok szállal kapcsolódó szellemi élet. Patachich Gábor érsek (1733-1742) az egyházmegye megfogyatkozott papságá-nak pótlására 1733-ban papneveldét alapított mely az érseki fogadó épületében mûködött. A papnevelde számára Klobusiczky Ferenc érsek (1751-1760) új épületet (ma a Tomori Pál Fõ-iskola mûködik benne) építtetett, amely 1764-ben készült el. A papnevelde üresen maradt épületébe Batthyány József érsek (1760-1776) 1765-ben gimnáziumot alapított. A gimnázi-um vezetését a piarista rendre bízta. A piaristák által közel száz évig vezetett gimnáziumban hazafias, nemzeti szellemû nevelés alakult ki. A gimnáziumban 1774 és 1795 között intenzív iskolai színjátszás folyt. Batthyány érsek hozta létre Kalocsa elsõ nyomdáját 1768-ban. Az 1735-ben újjáalakult fõkáptalan visszakapta hiteles helyi jogát. Patachich Ádám érsek (1776-1784) 16.000 kötetes magánkönyvtára és a káptalani könyvtár összevonásával 1782-ben meg-alapította a mai Fõszékesegyházi Könyvtárat. Az iskolák és a különbözõ egyházi intézmények alapítását nagyarányú építkezések követték. Felépült a török idõkben elpusztult fõszékesegy-ház (1735-1754), az érseki kastély (1776-1781), a nagyszeminárium (1757-1764), a gimnázi-um (1765), az érsekuradalmi jószágkormányzóság épülete (1775) és a mai Szentháromság tér körül lévõ kanonoki házak (1776-1796). A 18. század folyamán épült fel a mai Kalocsa ba-rokk középületeinek nagy része, melyek a 19. század folyamán és a 20. század elején több bõvítésen és átalakításon estek át. A 18. század folyamán a város kinõtte középkori határait. Az 1713-ban megkötött kontraktusban Csáky Imre érsek többek között kikötötte: … „Primo. Mind Városi Praerogativájokat considerálván mind pedigh magok bátorságossab megh maradásokat, és hogy minden Lakosnak Udvara Város kapuja ne legyen s ne járion akármi Szándéku Ember Szabadossan bé a’ hol teczik, hanem rend szerént a Város kapuián, kivánnyuk, hogy magokat, s az egész Várost Árokkal bé kericsék.” … A várost bekerítõ árok túlnyomó része természetes vízfolyás, a Csilás Palé (ma Vajas) és a Kígyós volt. Csupán északon, az egykori vár mögötti várárok és délen, körülbelül a mai 51-es út vonalán a Kígyóst, illetve a Csilás Palé egyik ágát és a korabeli Árpást összekötõ Alámenõ fok volt ásott csatorna. A 18. század elején a növek-võ lakosság elõször a mai Belváros még beépítetlen területeit kezdte beépíteni, majd a század középsõ harmadában, az Alámenõ fokon átkelve kezdte beépíteni az Újváros területét. A vá-rosi Plébánia körüli temetõt is kitelepítették az Újváros szélére, ahol ma is található. A 19. század elsõ felében az elõzõ század végére kialakult gazdasági viszonyok nem sokban változtak. Néhány nagy elemi csapás (1799-ben, 1830-ban, 1838-ban, 1846-ban és 1847-ben árvíz, 1810-ben, 1814-ben és 1828-ban tûzvész) következtében a város település-szerkezetében jelentõs változások történtek. Rendezték a Burgundia városrész (ma Rákóczi utca és Damjanich utca környéke) sûrûn és rendezetlenül beépített telkeit. A jelentkezõ lakó-telek-hiány felszámolására az 1820-as évek végén megkezdõdött az Eperföld felparcellázása és egy újabb városrész kialakulása. A gyakori árvizek miatt az 1820-as évek közepén megerõ-sítették a dunai töltéseket, majd a harmincas évek végén megkezdték az árvizek kialakulásá-ban nagy szerepet játszó folyamkanyarulatok átvágását. (1839-ben az imsósi és várszegi, 1846 és 1852 között a bogyiszlói, az 1850-es években a galgócnyaki átvágás.) A folyókanyarulatok átvágása következtében Kalocsa környékén a Duna több mint 70 km-rel rövidebb lett, ami jelentõsen meggyorsította az árvizek levonulását. 1834-ben egy újabb gazdasági egység, a fõkáptalani uradalom jött létre az érseki birtokokból kihasított területeken az érseki birtokból. A Helytartótanács rendelkezése értelmében Kecel, Császártöltés, Dusnok, Lak (Géderlak), Uszód, Szentbenedek (Dunaszentbenedek) községeket, Ács, Banyasziget, Csala, Orosz, Ökördi, pusztákat, továbbá Akasztó, Kiskõrös, Mikla, Ordas és Tetétlen (Dunatetétlen) tizede-it is megkapta a kalocsai fõkáptalan. A rendelkezés második pontja kimondta, hogy Kalocsán arra alkalmas helyen az érsekség 21 hold földet biztosítson kertek és magtárak céljára. A leirat rendelkezett a káptalani uradalom felszerelésének biztosításáról is. Az 1840-es években Kalo-csa környékén a parasztgazdaságokban a piaci helyzet, a közlekedési és szállítási viszonyok miatt vegyes termelés (gabona, zöldség, gyümölcs) alakult ki. 1843-ban megindult a Dunán a rendszeres gõzhajóforgalom. Kalocsa dunai kikötõjét Foktõ-Barákán nyitották meg. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc nagy viharai elkerülték Kalocsát. A város hol magyar, hol osztrák uralom alatt állt. A viszonylagos nyugalom ellenére néhány jelentõs esemény is történt. Március 22-én a városi tanács kihirdette az úrbéri szolgáltatások eltörlését. A tavasz folyamán körülbelül 300 fõvel megalakult a kalocsai nemzetõrség, amely részt vett a szenttamási és a pákozdi csatában. Május 30-án a városi tanács elrendelte a pénzbeli hozzájá-rulást az országos nemzetõrség felállítása költségeihez. A június folyamán megtartott elsõ népképviseleti országgyûlési választásokon a dunapataji választókerületben (Kalocsa a dunapataji választókerülethez tartozott) Szeles Lajos apostagi birtokos táblabírót választották képviselõnek, akit a szabadságharc bukása után halálra ítéltek, de kegyelembõl az ítéletet 15 évi várfogságra változtatták. A komáromi várbörtönben halt meg 1852-ben. A keceli válasz-tókerületben Nagy Ignác kalocsai földbirtokos, késõbbi jogász lett képviselõ. Nagy Ignác családi kúriája a mai Bem apó utcai szociális otthon helyén volt. A mai Hõsök útja 1900 elõtt Nagy Ignác nevét viselte. Július közepén 310 kalocsai nemzetõr indult Szenttamásra. Novem-berben a nagyszeminárium 6 növendéke és két végzett papnövendék honvédnak állt be. Az 1849. januári rövid osztrák megszállás után, februárban megalakult a sárközi mozgó nemzet-õrség, ami tulajdonképpen gerillacsapat volt. Dunapataj környékén 3 ezer, Kalocsán pedig ezer felfegyverkezett környékbeli gyûlt össze. Február 11-én Kalocsán népgyûlést tartottak a sárközi mozgó nemzetõrség szervezése érdekében. A szervezésben Ács Károly, a Solti Járási Választmány igazgatási bizottmányának elnöke járt az élen. A hónap végén a sárközi mozgó nemzetõrség Foktõnél három ágyújuk 28 lövésével visszafordulásra kényszerített egy Bajára tartó császári hajót. Júniusban a kalocsai Honvédelmi Bizottmány katonai kórházat létesített a gimnáziumban. Igazgatójává Raffay Nep. János piarista tanárt, a gimnázium igazgatóját ne-vezték ki. A kórházban a szabadságharc 150-200 sebesültjét ápolták. A sebesültek között egy-aránt voltak magyar és osztrák katonák. Az utolsó sebesültek az év végén hagyták el az ideig-lenes hadikórházat. Június 21-én Sörös Imre érseki könyvtáros „néplázító” forradalmi prédi-kációt tartott a fõszékesegyházban, amiért a szabadságharc bukása után 10 éves börtönbünte-tésre ítélték. Július 25-én a császári csapatok végleg megszállták Kalocsát. A városra 20 ezer forint hadisarcot vetettek ki, amit Nádasdy Ferenc érsek (1845-1851) fizetett ki. A szabad-ságharc bukása után Kalocsa lett a Pest-Pilis-Solt vármegye három kormánybiztosságának egyik székhelye Pest és Kecskemét mellett. A kalocsai kormánybiztos Végh Ignác lett. A szellemi élet területén a meglévõ intézmények bõvítésére került sor. Nagyobbak let-tek az iskolák, több tanerõt alkalmaztak. 1823-ban bõvítették a nagyszeminárium épületét. 1827-ben negyedik tanító kezdte meg mûködését a városi elemi iskolában. Megszervezték az önálló fiú és önálló leány osztályokat. A városi tanács rendezte a szállási tanítók fizetését. Ugyanakkor a piarista gimnázium visszafejlõdött. Az 1805-ben bevezetett második Ratio educationis után hat osztályos lett, majd 1851-ben az osztrák Entwurf magyarországi beveze-tése 4 évfolyamos algimnáziummá minõsítette a kalocsai piarista gimnáziumot. Megjelentek a szociális gondoskodás elsõ jelei is. 1827-ben menhely létesült az öregek számára, 1849-ben Nádasdy Ferenc érsek (1845-1851) kórház alapítására hozott létre alapítványt. (A kórház 1868-ban nyílt meg.) 1845. december 7-én megalakult a kalocsai Olvasó Egylet, melynek vezetõje Sörös Imre érseki könyvtáros lett. Az Olvasó Egyletet a szabadságharc bukása után a hatóságok betiltották. 1845-ben megnyílt a Komlókert, amely Kalocsa egyik legkedveltebb szórakozóhelye volt a 19. sz. második felében. Az idõk folyamán vendéglõ, fürdõ és egyéb szórakozóhelyek mûködtek a Komlókertben. A szabadságharc bukása után több csapás érte a várost. 1850. március 16-án tûzvész pusztított a városban, 124 ház porig égett. A tûzvész után „szépítõ bizottság” alakult, amely felügyelte az újjáépítést és a városrendezést. A városrendezés során azokat a házakat, amelyek nem voltak egyvonalban, lebontották. A tûzvész után épült be a Kígyóson túli (Petõfi Sándor utcától keletre fekvõ) városrész a már korábban parcellázott városi legelõ egy részén. A tûz-vészben elpusztultak a mai piac helyén állt házak is (a régi búzapiac a mai Piros Arany Szál-loda és a Duna Áruház között volt). A tûzvész után a leégett házakat kisajátították és a kisajá-tított területtel megnagyobbították a piacot a Vajas partjáig. 1851 júniusában pedig kolerajár-vány tört ki Kalocsán. A járvány során 1.170 kolerás megbetegedés történt a városban, amelybõl 531 halállal végzõdött. A járvány szeptemberben szûnt meg. A Bach-provizórium idején Bach belügyminiszter 1850. szeptember 13-i, a politikai hatóságok szervezetérõl szóló rendelete 1851. január 1-i hatállyal közigazgatásilag Kalocsát a Pest-Pilis-Solt vármegye déli részébõl kialakított új megye, Pest-Solt megyéhez csatolta. Az új megye székhelye, amely a Pest-Budai kerülethez tartozott, Kecskemét lett. Az új közigazgatási beosztást I. Ferenc József 1860. április 19-i rendelete megszüntette, és visszaállt az 1851 elõtti közigazgatási beosztás. Az 1848-as jobbágyfelszabadítás nyomán 1856-ban az érsekuradalom és a város megkötötte az úrbéri egyességet. A kalocsai polgárok megkapták az állam által kártalanított uradalomból a telki illetményt. A remanenciális földeket (maradványföldek, amit a jobbágyok használtak, de jogilag az uradalom tulajdonában voltak) holdanként 15 forint 47 krajcárért, összesen 114.000 forintért váltathatták meg tízévi részletfizetéssel. A szõlõdézsmáért öt év alatt törlesz-tendõ 15.800 forintot kellett fizetni. A város által kizárólagosan használt közlegelõbõl az ura-dalom 4.500 holdat kapott két tagban. Az úrbéri egyezség után Kalocsához a következõ szál-lások, korabeli szóhasználattal, puszták tartoztak: Alsómégy, Alsóerek, Bakod, Berke, Böd, Drágszél, Felsõerek, Gombolyag, Gyarmat, Halom, Hillye, Homokmégy, Kákonyiszállás, Keserûtelek, Kis-Csertõ, Kis-Ülés, Kistény, Mácsaiszállás, Malomszeg, Nagynána, Negyven, Öreg-Csertõ, Öregtény, Résztelek, Szakmár, Szalmahíd, Szûcsökkaszálója, Telek, Vörösszállás. 1860-ban visszaállt a Bach provizórium elõtti közigazgatás. Kalocsa továbbra is a há-rom részre osztott solti járás egyik részének, a solti középjárás (késõbb kalocsai járás) székhe-lye maradt. Kalocsáról irányította a járást a járási fõszolgabíró. A kiegyezést követõen kiala-kultak Kalocsán azok a közhivatalok, hatóságok, amelyek kisebb-nagyobb módosításokkal mûködtek nagyjából a II. világháború végéig. A m. kir. adóhivatal 1867-ben alakult meg. Az 1871-ben megalakult kalocsai m. kir. törvényszék hatáskörébe a dunavecsei, a kalocsai és a kiskõrösi, késõbb a kiskunhalasi járásbíróság tartozott. Ebben az évben alakult meg a kalocsai járásbíróság is. 1874-ben megszervezték a kalocsai közjegyzõi hivatalt. Ezzel a fõkáptalan hiteles helyi tevékenysége hivatalosan megszûnt, ilyen irányú tevékenységét a közjegyzõi hivatal vette át. A községek helyzetét rendezõ 1871. évi XVIII. tc. alapján a mezõvárosi rang-ját vesztett Kalocsa képviselõtestülete 1872. július 6-án kimondta Kalocsa nagyközséggé ala-kulását. Ezzel Kalocsa elveszítette az 1405-ben megkapott mezõvárosi kiváltságait. Hasonló sorsra jutott a környék másik három mezõvárosa: Dunapataj, Hajós és Solt is. Az újonnan alakult nagyközség elsõ bírója Markó Ignác, jegyzõje Nyitrai Ignác lett. A városi rang vissza-szerzéséért folytatott próbálkozások csak 1921-ben jártak sikerrel, amikor a belügyminiszter rendezett tanácsú várossá nyilvánította Kalocsát. A század második felében kibontakozó kapitalista gazdasági fellendülés elkerülte Ka-locsát. Ennek egyik oka volt, hogy a nagy vasútépítések elkerülték a várost, és így Kalocsa nem kapcsolódott be az ország gazdasági vérkeringésébe. A másik ok az érsekuradalom gaz-dasági túlsúlya volt. Az uradalomnak nem állt érdekében, hogy konkurens, tõkeerõs gazdasági vállalkozások alakuljanak, amelyek elvonnák az olcsó munkaerõt, vagy piaci versenytársként lépnének fel. Kalocsán az ipart néhány malom és a céhes kisipar jelentette. A céhek megszû-nése (1872) utáni ipari vállalkozások megmaradtak a kisipari keretek között. Az ipari fejlõdést a tõkehiány is gátolta. A tõkehiány enyhítésére alakult két pénzintézet, a Kalocsai Takarék-pénztár (1865) és a Sárközi Takarékpénztár (1873). A mezõgazdasági termelés biztonságát növelte az 1872-ben alakult Pestmegyei Sárközi Duna-védgát és Csatornázási Társulat, mely-nek feladata volt az Ordastól Érsekcsanádig húzódó Duna-töltés megóvása és a Kalocsai Sár-köz belvizeinek elvezetése. A társulat megalakulását siettette az 1862-es nagy árvíz, amely nem csak a környéket, hanem a város nagy részét is elöntötte. Hasonló árvízi pusztítások elke-rülésére 1862 és 1866 között megépült a város körül a körtöltés. 1882-ben a város bekapcso-lódott az ország vasúti vérkeringésébe. Sajnos, a kalocsaiak reményeitõl eltérõen, Kiskõröstõl egy kb.30 km hosszú szárnyvonallal csatlakozott a Budapest  Zimony fõvonalhoz. Kalocsa vezetõi azt szerették volna, hogy a fõvonal a városon haladjon át. A kisipari szinten maradt kalocsai ipart képviselõ iparosok a nyolcvanas évektõl rendszeresen részt vettek az évente megrendezett országos ipari kiállításokon, ahol gyakran díjazták õket Jelentõsebb ipari léte-sítmények csak a század végén, illetve a 20. század elején alakultak meg. 1893 õszén dr. Brandtner György fõjegyzõ javaslatára megalakult a Kalocsai Gõztéglagyár Rt, melynek elnöke Kolecsányi Endre védgáttársulati igazgató, igazgatója dr. Brandtner György lett. A téglagyár építése már szeptember közepén megkezdõdött a mai Vasút utca és a Negyveni út sarkán. A telep helyén ma a Camionco telepe van, a téglagyár egyik épülete még ma is áll. A téglagyár néhány évi mûködés után, 1900 tavaszán csõdbe ment. A következõ év júliusában Krigovszky János vaskereskedõ megvásárolta a csõdbe ment üzemet, és paprikamalommá alakította át. Az üzemet és a hozzá tartozó 12 kat. holdat árverésen vásárolta meg kikiáltási áron, 14 ezer koronáért. A paprikamalmot 1908-ban Kovács Antal megvásárolta és átépítésé-vel megalapította a Margit Malmot. Nem sokáig mûködött ebben az üzemben a Margit Ma-lom, Kovács Antal 1911-ben új malomépületet épített a Vajas partján, a búzapiac szomszéd-ságában. 1897 októberében Modor Péter épület- és tûzifa kereskedõ téglagyárat alapított a Foktõi úton. A téglagyár a Kalocsai Gyermekotthon sporttelepének helyén volt. A téglagyár az 1940-es években szüntette be mûködését. Sok magyar város megelõzve Kalocsa villamosí-tása 1902-ben megkezdõdött. Még 1901. március elején a Közgazdasági Bank Rt. és a képvi-selõtestület megkötötte a város közvilágításának kiépítésére és villanytelep felállítására vo-natkozó szerzõdést, melyben a bank engedményesként a villanytelep megindulásától számított 60 évre megkapta a város elektromos ellátására vonatkozó koncessziót, amely átruházható, majd 1902. május 8-án megalakult a Kalocsai Villamossági Rt. A részvénytársaság kapta meg a Közgazdasági Bank által elnyert 60 éves áramszolgáltatási koncessziót. A részvénytársaság megvásárolta a péterkerti vendéglõ épületét és területét az épülõ villanytelep (villanygyár) számára, és a nyár folyamán megkezdõdött a villanytelep építése (jelenleg a Fûszerpaprika Rt telepének egyik épülete az egykori erõmûépület). Greif József kalocsai vállalkozó építette a villanytelepet. Augusztusban kijelölték a Kalocsán felállítandó elektromos közvilágítási lám-pák helyét. A Szent István utcában 3 ív- és 68 izzólámpát, a Tomori utcában 14, a Haynald (ma Hunyadi) utcában 16, a belváros többi utcáiban 27, a külvárosi utcákban 45, a vasút men-tén 31 izzólámpát fognak elhelyezni. Tervek szerint az évente felállítandó 2-2 új lámpát a mellékutcákban fogják felállítani. Az elkészült villanytelepet. december 1-én helyezték üzem-be A gép berendezés 2 db AEG gyártmányú 48 kW teljesítményû egyenáramú dinamó volt, amit 2 db Láng gyártmányú 91 LE teljesítményû compound kondenzációs gõzgép hajtott. Az elosztóhálózat 17 km hosszú háromvezetõs (2x220 V egyenáram + földelt nullavezetõ) volt. A közvilágítás 101 db egészéjjeles, 101 db féléjjeles közvilágítási lámpából és 3 db 8 A-es ívlámpából állt. Az ipari felhasználók (villanymotorok hajtására) részére külön vezetéket épí-tettek ki. Külön díjszabása volt a világítási és az ipari áramnak. Bagó Soós Gergely 1904-ben alapította meg hengermalmát, ami nem azonos a mai Miskei út elején lévõ malomépülettel. Ez a malom volt Kalocsa elsõ, nagyüzemi módszerekkel dolgozó malma. A malomalapító Bagó Soós Gergely utódai, a Bagó Soós testvérek megvásárolták a Miskei út elején lévõ Tessényi-házat. A ház helyére épült az új malomépületet, amibe átköltöztették az édesapjuk által alapí-tott hengermalmot. A malom eleinte gõzgéppel, majd benzin-, végül nyersolajmotorral mûkö-dött. 24 embert foglalkoztatott. Dr. Greguss Gyula, dr. Szántó Lajos és Deák Imre 1904 nya-rán megalapította a Kalocsa-vidéki Földmívelõk és Iparosok Egyesületét háziipari termékek gyártására. Két telepe volt az egyesületnek, a nagyobbik helyén ma Start Kft autószervize mûködik. Az egyesület munkásainak átlagos létszáma 100-200 fõ között mozgott, télen elérte a 300 fõt is, köztük 20-25 fõ nõ. Az õsz folyamán Tantos Ferenc kalocsai káplán a Szent Ist-ván (ma Szent István király út) utcában rózsafüzér-készítõ mûhelyt alapított, amely bedolgozó rendszerben körülbelül 50 fõt foglalkoztatott. A mûhelyben egyéb háziipari tevékenység is folyt. Késõbb a rózsafüzér gyártó üzem számára megvásárolták a Malom u. 5. számú házat, amelyben a Holmeyer-Malatin nyomda mûködött. Az épületet átépítették. Az átépített épület-ben mûködõ üzem, amely egyéb kegytárgyak készítésével is foglalkozott, fenntartotta a be-dolgozói rendszert, de a létszám 120 fölé emelkedett. Az üzem más tevékenységgel is foglal-kozott. Alkalmazásában álltak fémmegmunkáló, textilfeldolgozó iparosok, ötvösök, nyomdá-szok, könyvkötõk és fuvarosok. 1905-ben kezdte meg mûködését a Spitzer Testvérek Faáru-gyára a mai Damjanich utcában. 1911 decemberében Herrmann János kereskedõ és Modor Kálmán építõ- és tüzelõanyag kereskedõ cementárugyárat alapítottak a mai Miskei úton. Üzemüket államosították, majd a telepet megkapta az EKA, a mai EMIKA és ott építették fel korszerû üzemüket. A felsorolt üzemeken kívül még számos ipari és szolgáltató jellegû vál-lalkozás alakult, de méretük nem haladta meg a néhány fõvel dolgozó mûhely méretét. Lényegesen erõteljesebben fejlõdött a város szellemi élete. Új lendületet vett a gimná-zium fejlõdése 1860-ban, amikor az iskola vezetését a piaristáktól a Kalocsára hívott jezsuiták vették át. A négy osztályos algimnáziumot néhány év alatt nyolc osztályos fõgimnáziummá fejlesztették. Tanárai között számos európai hírû tudós volt: Karl Braun, Fényi Gyula, Tóth Mike stb. Ez az idõszak jelentette a gimnázium fénykorát. A város iskolarendszerének fejlesztése a század közepén összeforrt Kunszt József érsek (1854-1866) nevével. Kunszt érsek alapította 1856-ban a tanítóképzõ intézetet. Megreformálta a gimnáziumot. 1860-ban Kalocsára hívta az iskolanõvéreket, akik zárdájukban kialakították a korabeli Magyarország nõnevelésének egyik legjelentõsebb központját. Óvoda, elemi iskola, polgári iskola, óvónõ-képzõ, tanítónõképzõ és polgári iskolai tanítónõképzõ mûködött a zárdában. Kunszt József életmûvének méltó folytatója volt Haynald Lajos bíboros érsek (1867-1891), aki továbbfej-lesztette az iskolákat. A gimnáziumban 1877-ben csillagvizsgáló obszervatóriumot alapított, ahol Fényi Gyula nemzetközileg is számottevõ Nap-kutatást folytatott. A tanítóképzõben ta-nuló egyházmegyei tanítógyerekek kollégiumi ellátására 1897-ben felépült a Tanítók Háza. Fejlõdött az alapfokú oktatás is. A belvárosi elemi iskola mellett új elemi iskola alakult 1866-ban Eperföldön, 1891-ben Újvárosban. Az ipartanonc iskola 1884-ben kezdte meg mûködését. Viszonylag késõ, 1916-ban nyílt meg az állami polgári fiúiskola. A fõként egyházi fenntartású iskolarendszer fejlõdése mellett pezsgésnek indult a vá-ros civil szellemi élete is. Egymás után alakultak világi, túlnyomóan kulturális egyesületek: Kaszinó Egylet (1853), Kalocsai Tornaegylet (1866-1872), Jótékony Nõegylet (1867), Kalo-csai Honvédegylet (1867), Polgári Olvasó Kör (1870), Önkéntes Tûzoltó Egylet (1872), Kato-likus Legényegylet (1872), Kalocsavidéki Római Katolikus Tanítóegylet (1873), és a Katoli-kus Kör (1894). Megjelent a kalocsai sajtó is. Hang Ferenc kalocsai ügyvéd 1871-ben indítot-ta a rövid életû Kalocsai Lapokat, majd az egyház anyagi támogatásával 1878. április 1-én indult Kalocsa leghosszabb életû hetilapja, a Kalocsai Néplap, amely megszakítás nélkül je-lent meg 1944. október közepéig. Az 1768-ban alapított elsõ kalocsai nyomda 1817-ben meg-szûnt. Helyette a század második felében több nyomda is alakult. Pestrõl Kalocsára költözött Holmeyer Ferenc és Malatin Antal 1857-ben nyitották meg közös nyomdájukat. Üzletkö-zösségük 1882-ig állt fenn. Holmeyer Ferencé maradt a közös nyomda, Malatin Antal pedig új nyomdát alapított. A sokoldalú vállalkozó, Jurcsó Antal 1898-ban) nyitotta meg nyomdáját, amelyet 1919-ben megvásárolt az Árpád Rt. A város ötödök nyomdájának alapítása már a 20. század elején történt. 1910. október elején alapította meg Szeidler Aladár és Moravcsik Gyõ-zõ nyomdájukat a mai Szent István király út 59. számú házban, amiben egykor a kenyérbolt mûködött. (Szeidler Aladár névmagyarosítás után a Bakonyi Aladár nevet vette fel. A nyomda Bakonyi Nyomda néven vált ismerté.) Az 1880-as években megkezdõdött a kalocsai szállások (az 1713-as kontraktus alapján az érsekuradalomtól bérelt földeken létrejött, kezdetben ideiglenes, majd állandó lakhelyként szolgáló települések) elszakadási folyamata. A szállásokat Kalocsáról kitelepültek népesítet-ték be, akik formailag ugyan kalocsaiak voltak, de már szállásiaknak tekintették magukat. Fõ foglalkozásuk a gabonatermesztés volt. Egyes kalocsai vezetõk által támogatott elszakadási törekvéseik a század végére hivatalos különválássá vált. Az északi szállások Szakmár, a déli-ek Homokmégy központtal önálló 1898. január 1-én önálló községekké váltak. A szállások elválásával alapvetõen megváltoztak a kalocsai parasztság birtokviszonyai. A birtokos parasz-tok létszáma elenyészõ lett, a kalocsai parasztságot a szegényparasztság és az agrárproletárság jelentette, akik az érsekuradalomban kaptak munkát vagy kubikos munkát vállaltak az ország számos területén. A város infrastruktúrája eleinte lassan, majd a századforduló környékén valamivel gyorsabban fejlõdött. Kalocsán már 1828-tól mûködött rendszeres postahely, de az önálló postahivatalt csak 1852-ben kapott a város. A postahivatalt 1887-ben szervezetileg egyesítet-ték a távíróhivatallal, de továbbra is külön helyen mûködtek. A városi telefonközpontot 1908 decemberében állították fel. A postahivatalt és a többi távközlõ szervezetet 1912 októberében az új városháza Tomori utcai szárnyának földszintjén helyezték el. Sokáig mûködtek ezen a helyen. Elõször 1991 májusában a telefonközpont, majd 1994 novemberében a postahivatal költözött új helyre. A városi és a városkörnyéki utak nagyon rossz állapotban voltak, csapadé-kos idõjárás esetén szinte járhatatlanok voltak. A városi utcák szilárd burkolattal való ellátása a 19. század végén kezdõdött. A törvényhatósági (települések közötti fontosabb) utak szilárd burkolattal való ellátása 1893-ban a kalocsai Kálvária (ma Kossuth Lajos) utca és a Szenthá-romság utca (ma Szent István király út) makadám burkolattal történt kiépítésével kezdõdött, amit 1906-ban kockakõ burkolatra cseréltek ki. A Szent István utca járdáinak elsõ aszfaltozá-sát 1898-ban végezték. 190204 között a Kalocsa  Dusnok, 190405 között a Kalocsa  Hajós, 190809 között a Kalocsa  Kiskõrös, 190910 között a Kalocsa  Meszes közötti utat látták el szilárd burkolattal. A többi Kalocsa környéki utat általában kavicsozással tették jár-hatóvá, szilárd burkolattal az 1930-as években látták el. A régi, faszerkezetû kalocsai és kör-nyékbeli hidak közül kilencet a 20. század elsõ éveiben vasbeton-szerkezetû hidakká építették át. A századforduló után kezdték a város forgalmasabb útjait szilárd burkolattal ellátni, a ke-vésbé forgalmas utcákat kavicsozással javították. Az egészségtelen kalocsai ivóvíz pótlására a századforduló után több artézi kutat fúrtak a város területén. A 20. század elsõ évtizedéig újabb területeken építkeztek. Megkezdõdött a Bürgerkert, a Szénáskert és a Szõlõhegy beépítése. Országos munkáslakás-építési akció keretében az egy-kori tyúkmajor területén felépült 48 lakóház az érsekuradalomban dolgozó cselédek, béresek számára. A 19. század utolsó évtizedétõl kezdõdtek meg a nagyobb arányú középítkezések, melyeknek egy része üzleti célokat, másik része hivatali, hatósági és közcélokat szolgált. Elõ-ször a bankok építkeztek. A Kalocsai Takarékpénztár 1890-ben, a Sárközi Takarékpénztár 1894-ben épített új székházat a város fõutcáján. Az elõbbiben ma a Piros Arany Szálloda, az utóbbiban a Kereskedelmi és Hitelbank kalocsai fiókja mûködik. 1897-ben készült el a tör-vényszék (ma börtön) épülete és nyílt meg a Tanítók Háza (ma a Kossuth Lajos utcai kollégi-um. 190405-ben elkészült a mai Szent István Gimnázium fõutcai szárnya. A város is építke-zett. 1908-ban készült el az emeletes városi bérház, amelyben ma a Belvárosi Patika mûködik. Az új városháza 191112-ben készült el. Mindkét épületet Petrovácz Gyula tervezte, akit csa-ládi kötelékek fûztek Kalocsához, és több kalocsai épület építésében, illetve átépítésében vett rész. Tervei alapján épült a Kalocsai Keresztény Munkásegylet székháza (ma az Iszkra szö-vetkezet központja) 1912-ben. Foerk Ernõvel közösen tervezték és irányították a fõszékes-egyház rekonstrukcióját 191012-ben, amely nyomán elnyerte a templom mai formáját. Az elsõ világháború, az 1918/19-es forradalmak és a háborút követõ trianoni béke-szerzõdés nyomán a város fejlõdése tovább lassult. A város költségvetése hosszú éveken ke-resztül állandó hiánnyal küszködött. Az érsekuradalom elveszítette birtokainak nagyobbik részét, minek következtében az egyház nehezebben tudta biztosítani intézményei mûködésé-hez szükséges pénzeszközöket. A pénztelenség ellenére volt fejlõdés. A két világháború kö-zött készült el a Paprikakísérleti és Vegyvizsgáló Állomás épülete (1920), a Margit Malom bõvítése (1922-1924), a polgári fiúiskola épülete (19224-1925) a kórház új épületei (1926-1939), a rokkanttelepi gazdasági iskola épülete (1926), a Csajda fürdõ (1927), a mai Városi Sporttelep elõdje, a Levente Egyesület sportpályája (1927), a külföldi kölcsönbõl épült vágó-híd (1929) és az ONCSA lakótelep (1942-1943). Az ipari fejlõdést néhány kisebb cég alapítá-sa jelentette. A Kalocsán folyó paprikanemesítés nyomán a harmincas években vált világhírû-vé a kalocsai fûszerpaprika. A kalocsai születésû Horváth Ferenc (1894-1971) vegyészmér-nök Kalocsán nemesítette ki az 1920-as évek végén az elsõ csípõsségmentes fûszerpaprika fajtát. A köztermelésben a csípõsségmentes paprika a harmincas évek elején vált általánossá. Gábor Lajos festõmûvész kezdeményezései nyomán indult világhódító útjára a kalocsai nép-mûvészet a harmincas évek második felében. Kezdeményezésére alakult meg 1931-ben a Földmûves Ifjúsági Egyesületben a népmûvészeti osztály, amelynek vezetõje is lett. Az osz-tály keretében tanulták meg a kalocsai és a környékbeli lányok, asszonyok a ma ismert kalo-csai népmûvészet elemeit. Itt alakult ki az a bedolgozói rendszer, amelyen keresztül évtizede-ken át születtek a kalocsai népmûvészet termékei. Gábor Lajos javasolta a mezõkövesdi Ma-tyó Ház mintájára a kalocsai Népmûvészeti Ház létrehozását. Az állami és megyei támogatás-sal létrehozott házat 1936-ban adták át. Mûvésztársával, Rökk Károly festõmûvésszel és sok paraszt mesteremben közremûködésével építette át a kalocsai vasútállomás kalocsai népmû-vészeti motívumokkal díszített épületét. A második világháború pusztításai elkerülték Kalo-csát. Annál nagyobb pusztítást végzett 1941 februárjában az Apostag közelében gátszakadást okozó dunai jeges árvíz, amely február 19-én érte el a várost. A második világháború után, más magyar egyházi központokhoz hasonlóan, Kalocsa is a lassú visszafejlesztés sorsára jutott. A fejleszthetõ államosított egyházi iskolákat (óvónõ-képzõ, tanítónõképzõ, tanítóképzõ) továbbfejlesztés helyett megszüntették, vagy más közép-iskolává alakították át. A megszüntetett törvényszék épületébe börtönt, az egykori jezsuita rendházba fiúnevelõ intézetet telepítettek. A város határában katonai repülõtér (1956 után a szovjet légierõ használta), a városban két laktanya épült. Az egykori iskolavárosból katonai garnizon lett. (A Magyar Honvédség alakulatait a kilencvenes évek végére megszüntették.) A lakosság számának növekedése lelassult, a háború elõtti létszámot (12.350 fõ) csak az ötvenes évek végén érte el (1960: 13.600 fõ) Kevés lakás épült, a lakásépítés 1945-1959 között nem érte el 30 lakás/év átlagot. A háború elõtt mûködött üzemeket államosították. Az élelmiszeriparban négy nagyobb vállalat alakult ki. A fûszerpaprika feldolgozására jött létre a Kalocsavidéki Fûszerpaprika és Konzervipari Vállalat, a mai Fûszerpaprika Rt jogelõdje. A malmokat a Malomipari Vállalat-ba vonták össze, ahol a kisebb malmokat felszámolták és a Margit Malmot fejlesztették kor-szerû malommá. A Rokkanttelepen mûködõ Gazdák Tejszövetkezete a Budapest és Vidéke Tejipari Vállalat kalocsai üzeme lett. A városban mûködõ pékségekbõl hozták létre a Kalocsa és Vidéke Sütõipari Vállalatot, a mai Karamell Rt. jogelõdjét. A kisebb mûhelyeket megszün-tették és központi telepüket a Tomori utcában alakították ki. Az államosított egyházi nagybir-tok egy részén alakult meg a Kalocsai Állami Gazdaság 1949-ben. Az Iszkra mezõgazdasági szövetkezet 1950-ben alakult 16 fõvel, késõbb az Állami Gazdaság mellett a város egyik leg-nagyobb mezõgazdasági üzeme lett. A Kalocsán mûködõ kisiparosok az elsõ kisipari szövet-kezetet 1948-ban alapították, majd sorra alakultak a kisebb ipari szövetkezetek, amelyek az Asztalos és Építõipari Kisipari Szövetkezetben, illetve a Vas- és Fémipari Szövetkezetben egyesültek. A népmûvészeti hagyományok fenntartására alakult meg a Népmûvészeti és Házi-ipari Szövetkezet 1952-ben. Az 1960-as évek elején felgyorsult a fejlõdés. A város gazdaságában meghatározó volt a mezõgazdaság (paprikatermesztés, gabonatermesztés, állattenyésztés). Kalocsa és a környék mezõgazdasági üzemeinek összefogásával kialakult az ország egyik legjelentõsebb fûszerpap-rika termesztési körzete. Jelentõssé vált az élelmiszeripar, erõteljesen fejlesztették a fûszer-paprika-, gabona-feldolgozást és a tejipart. A vidéki ipartelepítés következtében új könnyûipa-ri üzemek alakultak Kalocsán. Az Építõgépgyártó Vállalat kalocsai üzeme, a Vibrátorgyár 1960-ban alakult. Korszerû üzemet építettek a Felszabadítók útján (ma Bátyai út). A Fém- és Villamosipari Vállalat a kecskeméti Finommechanikai Vállalat kalocsai telepének jogutódja-ként 1961-ben alakult meg. Telephelye az egykori Márer paprikamalom (ma Jávor bevásárlóudvar) lett. 1961-ben alakult a Kalocsai Textilfeldolgozó Vállalat (a mai Rubin egyik jogelõdje) is a Kecskeméti Vegyesipari Vállalat kalocsai telephelyén, a mai Szent Ist-ván király út 19. sz. alatt. 1964-ben új telephellyel bõvült a Micsurin (ma Kunszt József) ut-cában, az egykori érseki parádésistálló épületeiben. Jogutód vállalata, a Fékon 197780 kö-zött új korszerû üzemet épített a mai Bátyai út elején. A VBKM EKA gyára 1964-ben alakult Martinovics utcai telephellyel, de hamarosan új üzemet építettek a Miskei úton, az egykori Cementipari Vállalat területén. A Bács-Kiskun Megyei Mûanyag és Gumifeldolgozó Vállalat is 1964-ben alakult. A Gombolyagi úton épített új gyártelepet, de Dunapatajon is volt egy kisebb részlege. A szolgáltató szektorban több kisebb vállalat alakult, amelyek vagy rövid mûködés után megszûntek, vagy többszöri átszervezés után beolvadtak más vállalatokba. A tömeges lakásépítés az 1960 és 1990 között folyt, a Széchenyi lakótelepen többszin-tes, panelházas, a város keleti és nyugati részén fõként családi házas formában. Harminc év alatt több mint 4.350 lakás épült Kalocsán, az éves átlag több mint 145 lakás volt. A nyolcvanas évek végén megújult a kalocsai sajtó. Negyven év után lett ismét önálló hetilapja a városnak. A Kalocsai Néplap 1989 novemberében jelent meg elsõ alkalommal. Egy régebbi kalocsai hetilap címét vette fel a Kalocsai Újság, amely 1998 augusztusában je-lent meg, de rövid, alig négyéves mûködés után 2002-ben megszûnt. A televíziós kábelhálózat kiépítése után 1991 elején megkezdte adását a Kalocsa TV. Késõbb a kábelhálózatot jelentõ-sen bõvítették. A kalocsai rádiózás 1994 nyarán indult az önkormányzati Kalocsa Rádió és a magántulajdonban lévõ Pulzus Rádió közremûködésével. 1999. április 1-tõl a magántulajdon-ban lévõ Korona Rádió mûködik. A kilencvenes évek elejétõl felgyorsult az infrastruktúra fejlõdése. Az ivóvíz-hálózat kiépítése még a hatvanas évek elején megtörtént. Kisebb csatornázási munkák voltak a nyolc-vanas évek második felében, majd 1992 és 1997 között Negyvenszállás és a magasabban fek-võ Szõlõhegy kivételével, lényegében az egész város területén megépült a szennyvízcsatorna hálózat. A telefonhálózat 1991-tõl, a vezetékes gázhálózat 199394-ben épült ki. A város fõ-utcájának, a Szent István király útnak a század elsõ felében kialakult arculata sokáig nem vál-tozott. Az elmúlt két évtizedben történt építkezések jelentõsen megváltoztatták az utca közép-sõ részének arculatát. Az elsõ építkezés még 1960-ban történt, amikor elkészült a Járásbíróság épülete (ma Városi Ügyészség) a 7. sz. alatt, majd 1975-ben felépült a 17. számú kétemeletes lakóház, földszintjén két üzlethelyiséggel. Elkészülte után a kalocsai köznyelv egy ideig „lor-dok háza” néven emlegette. Az utca középsõ, a mai K&H Bank és a Városi Bíróság épülete közötti szakaszának átépítése az új OTP fiók felépítésével kezdõdött 1982-ben. A 43. és 45. számú földszintes házak helyére épült egy kétemeletes lakóház, amelynek földszintjén az OTP fiók kapott helyet. Magán erõbõl épült 1983-ban a 65. sz. ház (Jakab Péterné „Kendõs Manci” üzlete). Az MSZMP Városi Bizottságának épületét (ma a Városi Bíróság) 1986-ban bõvítették a mellette lévõ ház telkének felhasználásával. Az utcaképet megváltoztató építke-zések a kilencvenes években gyorsultak fel. Az utca középsõ részén lévõ jellegtelen földszin-tes házakat lebontották és helyükön kétemeletes épületek készültek. A Hungária Biztosító új fiókja (32. sz.) 1990-ben, a 42. sz. alatti épület (Igaz ügyvédi iroda) 1991-ben épült. 1992-ben készült el a mai Postabank (korábban Ybl, majd Polgári Bank) kalocsai fiókjának épülete (30. sz.) és a 17. sz. és 19. sz. közötti 17/a. foghíjtelken épült ház (Balás ügyvédi iroda). Nagyjából a Polgári Bank épületével egy idõben kezdték el a mellette lévõ 34. sz. ház építését (Iroda-szer-centrum), de az emeleti részek befejezõ munkálatai még ma sem készültek el. 1994-ben épült fel a postahivatal új épülete (44. sz.). 1995-ben egymás mellett épült két ház a 49. sz. (Árvai cipészet) és az 51. sz. (Matos ügyvédi iroda, Hanga óra-ékszer). A mellettük lévõ 53. sz. épület (Kip-kop cipõbolt) 1998-ban készült el. Az utca e szakaszán mindössze két föld-szintes ház maradt (40. sz., 47. sz.). 2000-ben épült a 61. sz. alatti egyemeletes, tetõtér beépí-téses ház, melynek földszintjén üzlethelyiségeket alakítottak ki. A kilencvenes években az utcaképet elõnytelenül megváltoztató átépítések is folytak a Szent István király út földszintes épületei egy részén. Az eredetileg polgári lakóházaknak épült házak utcai homlokzatára kira-katokat építettek, és a házak utcai helységei egy részében vagy az épület teljes utcai frontján kisebb-nagyobb alapterületû boltokat nyitottak. Az átépítések nagyobbik része ellentétben áll az átépített épületek addigi jellegével, az így átalakított épületek egy részének külsõ megjele-nése építészeti szempontból nagyon zavaros. A kilencvenes évek második felében megkezdõ-dött a belváros rekonstrukciója. Jelentõs forgalomszervezési intézkedésekkel mentesítették a belvárost az átmenõ gépjármûforgalomtól, ami lehetõvé tette a Szent István király út középsõ szakaszának sétáló utcává történõ átalakítását. 2000-ben készült el a sétáló utca, ahol elhe-lyezték Kalocsa hét jeles érsekének, Asztriknak, Csák Ugrinnak, Batthyány Józsefnek, Patachich Ádámnak, Kunszt Józsefnek, Haynald Lajosnak és Grõsz Józsefnek a szobrát. A szobrok sorát díszkút zárja le. A belvárosi rekonstrukció a sétáló utca és a Hunyadi utca kö-zötti háztömb rehabilitációjával folytatódik. A kilencvenes évek eleji társadalmi-gazdasági változások Kalocsán is jelentõs átalaku-lásokat hoztak. A helyhatósági választások nyomán SZDSZ többségû önkormányzat irányítja a várost. Mindegyik parlamenti pártnak van helyi szervezete. A gazdasági recesszió késõbb érte el Kalocsát, de hatása az országos átlagnál súlyosabb volt. A város évek óta a hátrányos helyzetû települések közé tartozik. A város gazdasági vállalkozásainak egy része túlélte a re-cessziót, néhány tönkre ment. Jelentõsen megnõtt a magánvállalkozások száma, kivált a ke-reskedelemben. A magánkereskedelem mellett a kilencvenes évek második felétõl megjelen-tek a városban az országos kereskedelmi láncok is. A Spar, a Penny Market, a Plus, a Tesco és a Lidl cég nyitott áruházat. A város történetében az elmúlt több mint egy évtizedet sajátos kettõsség jellemzi. Nõttek a gazdasági nehézségek, nõtt a munkanélküliség, általában nehe-zebbé vált az élet, ugyanakkor, ha jelentõs erõfeszítések árán is, de fejlõdött a város infrast-ruktúrája. Kalocsa Város Önkormányzata 6300 Kalocsa, Szent István kir. út 35.